Visszakaptam a Malév jegy árát, a teljes összeget, nem kurtított meg senki.
Ennek az a nagy tanulsága, hogy a neten történő bankkártyás fizetés biztonságosabb - ilyen szempontból -, mint a személyesen vagy utazási irodán keresztül történő vétel. És ez megint csak azt erősíti meg bennem, hogy továbbra is magam intézzem az utazásaimat, mert én is képes vagyok megszervezni azt, amit egy irodától drágábban kapok meg.
Köszi bankom!
2012. április 22., vasárnap
2012. április 1., vasárnap
Ki a városból 2.
Barcelona - Montserrat
FGC (Ferrocarrils de la Generalitat) vonattal Plaça Espanya állomástól Montserratba, kb. 90 perc, majd felvonóval kb. 15 perc
Barcelona nagyon jó hely, de élvezni és átélni igazán 4 nap után lehet. Akkor már van idő arra, hogy délutánonként a La Barceloneta egyik kiülős kávézójában kortyolgassuk a hideg sörünket vagy sangriánkat és hallgassuk az utcazenészeket, és ne kelljen rohanni, hogy minden látnivalót kipipálhassunk a gótikustól a modernismo-ig. Ilyenkor érdemes egy fél napot erre a a látványos hegyre és annak bencés kolostorára szánni.
Nemcsak a látvány és a felvonó izgalmas ebben a kirándulásban, hanem ahogy a hely szelleme megérint. Az a nyugalom és béke, ami odafönt van, nagyon jól esik a nyüzsgő város után. Gyakran látni, ahogy a látogatók csak leülnek és élvezik a hangulatot, ami átjárja őket. Nincs rohanás, csak a macskák tekeregnek a kőkorlátokon.
Ha kedvünk tartja, kifejezetten túrázhatunk is a hegyekben, körbejárhatjuk az apátságot, lemászhatunk a Szent Barlanghoz, nem igazán lehet eltévedni.
A kolostor teljes neve Santa Maria de Montserrat, ennek megfelelően a legfőbb látnivaló egy kegytárgy, egy szobor, a fekete szűz gyermekével. A legenda szerint a szaracénok elől menekítették ide a 8. században, de rejtélyes körülmények között eltűnt. A 9. század végén egy pásztor fiúcska csodás körülmények között találta meg a Szent Barlangban: fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből, így talált rá. Ennek tiszteletére templomot emeltek a fekete szobor számára, majd bazilikává bővítették a bencések. A tervek szerint Manresa-ba akarták elszállítani, de mivel a szent szobrot nem tudták elmozdítani helyéről, túl nehéznek bizonyult, ezért köré építették a kápolnát, ahol ma a zarándokok állnak sorba, hogy megcsodálhassák és megcsókolhassák.
A fekete szűz 1881-ben lett Katalónia védőszentje Szent György mellett. Ez a 12. századi román műalkotás nem túl nagy, 95 cm magas, nyárfából faragták, a kezek és az arcok kivételével teljesen aranyozott. Ahogy Mária a trónon ül és ölében a teljesen beöltöztetett Jézus, bal kezét pedig áldásra emeli, teljesen megfelel a bizánci nikopeiai madonna típusának. A színét talán annak köszönheti, hogy az aljában meggyújtott gyertyák lángjával kormozták be az évszázadok során. Ám valószínűbb, hogy létezett egy fekete prototípus a Közel-Keleten, és az a keresztes hadjáratokkal terjedt el Dél-Európában.
FGC (Ferrocarrils de la Generalitat) vonattal Plaça Espanya állomástól Montserratba, kb. 90 perc, majd felvonóval kb. 15 perc
Barcelona nagyon jó hely, de élvezni és átélni igazán 4 nap után lehet. Akkor már van idő arra, hogy délutánonként a La Barceloneta egyik kiülős kávézójában kortyolgassuk a hideg sörünket vagy sangriánkat és hallgassuk az utcazenészeket, és ne kelljen rohanni, hogy minden látnivalót kipipálhassunk a gótikustól a modernismo-ig. Ilyenkor érdemes egy fél napot erre a a látványos hegyre és annak bencés kolostorára szánni.
Nemcsak a látvány és a felvonó izgalmas ebben a kirándulásban, hanem ahogy a hely szelleme megérint. Az a nyugalom és béke, ami odafönt van, nagyon jól esik a nyüzsgő város után. Gyakran látni, ahogy a látogatók csak leülnek és élvezik a hangulatot, ami átjárja őket. Nincs rohanás, csak a macskák tekeregnek a kőkorlátokon.
Ha kedvünk tartja, kifejezetten túrázhatunk is a hegyekben, körbejárhatjuk az apátságot, lemászhatunk a Szent Barlanghoz, nem igazán lehet eltévedni.
A kolostor teljes neve Santa Maria de Montserrat, ennek megfelelően a legfőbb látnivaló egy kegytárgy, egy szobor, a fekete szűz gyermekével. A legenda szerint a szaracénok elől menekítették ide a 8. században, de rejtélyes körülmények között eltűnt. A 9. század végén egy pásztor fiúcska csodás körülmények között találta meg a Szent Barlangban: fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből, így talált rá. Ennek tiszteletére templomot emeltek a fekete szobor számára, majd bazilikává bővítették a bencések. A tervek szerint Manresa-ba akarták elszállítani, de mivel a szent szobrot nem tudták elmozdítani helyéről, túl nehéznek bizonyult, ezért köré építették a kápolnát, ahol ma a zarándokok állnak sorba, hogy megcsodálhassák és megcsókolhassák.
A fekete szűz 1881-ben lett Katalónia védőszentje Szent György mellett. Ez a 12. századi román műalkotás nem túl nagy, 95 cm magas, nyárfából faragták, a kezek és az arcok kivételével teljesen aranyozott. Ahogy Mária a trónon ül és ölében a teljesen beöltöztetett Jézus, bal kezét pedig áldásra emeli, teljesen megfelel a bizánci nikopeiai madonna típusának. A színét talán annak köszönheti, hogy az aljában meggyújtott gyertyák lángjával kormozták be az évszázadok során. Ám valószínűbb, hogy létezett egy fekete prototípus a Közel-Keleten, és az a keresztes hadjáratokkal terjedt el Dél-Európában.
Ki a városból 1.
Tavaszi napsütés, madárcsicsergés, meleg, hosszú hétvégék - ilyenkor szeretnünk zöldbe menni. Itthon csak lazán átruccanunk a Budai hegyekbe, elbékávézunk valameddig, onnan föl-le mászkálunk, tekergünk-csavargunk, lazán trekkingelünk.
Gondoltam, összeszedem a kedvenceimet a külföldi városok esetében is. Ezeknek a kirándulásoknak az a célja, hogy fél/egy napig tartsanak, nyújtsanak kulturális és sportolási élményt is, és általuk egy picit belekóstolhassunk a helyiek szokásaiba, hova rándulnak ki hétvégéken, ünnepekkor. Szeretjük magunkkal elhitetni, hogy nem vagyunk átlagos turisták, ezért ha tehetjük, próbáljuk felvenni a helyiek tempóját, s ezek a kiruccanások ebben segítenek. Ha már 3 napot eltöltünk egy helyen, mindenképp beiktatunk egy ilyen programot.
Ám hiába is próbálnám, nem tudok sorrendet felállítani, így csak véletlenszerűen, ami eszembe jut, azokat írom le.
1. Bécs - Grinzing
38-as villamos Schottentor-tól a végállomásig, majd gyalog vissza
Nincs messze a városközponttól, még a várost sem kell elhagyni, hogy a zöldben sétáljunk. Bécs XIX. kerületének, Döbling legnagyobb része a főváros É-Ny-i részén fekszik.
A városrész bemutatkozása alább, én csak a saját élményemet szeretném elmesélni.
2005 áprilisában 1 hónapos MÖB ösztöndíjjal voltam Bécsben, a Collegium Hungaricumban. A levéltári kutatás mellett minden szabadidőmet arra szántam, hogy a várost tetőtől talpig megismerjem. Természetesen nem sikerült, de arra elég volt az idő, hogy beleszeressek a császárvárosba, és az egyik kedvenc külföldi városom legyen. Az, hogy tavasszal voltam, csak még mélyebben hatott rám: a tavaszi esők szaga, a nyíló virágok, a szeszélyes időjárás, a nem túl sok turista... Imádtam ott lenni! Mindennap délután, mikor befejeztem a levéltárazást, fogtam a könyvem, és lesétáltam a Duna-csatornához, végig az Obere és Untere Donaustraße-n, és valahol a Kunsthaus Wien (Hundertwasser!!!!) és a Prater magasságában, ahol már rügyeztek a fák, leültem egy padra, és olvastam a délutáni napsütésben!
Hétvégén pedig mindig kinéztem egy néhány kilométeres utat, hogy a külső kerületeket is megismerjem. A pesti Grinzingi Borozót már ismertem, ez adta az ötletet, hogy lássam az eredeti helyet is. Tényleg nincs messze, kb. 30 perc alatt a végállomáson van a villamos, onnantól meg csak lefelé, vissza a város felé kell sétálni, aztán, ha már elfáradtunk valami közlekedési eszközre (villamos vagy metró) felszállni. De ha valaki bírja szusszal, akkor végig gyalogolhat is, miközben távolról a szintén Hundertwasser által tervezett szemétégetőt is megcsodálhatja (hivatalosan Müllverbrennungsanlage Spittelau).
Grinzing tündéri hely! Mintha megállt volna az idő, egy kisvároska képét mutatja, amely nem vesztette el vidéki báját, és azt a hangulatot árasztja, amit Szentendre, vagy mint Óbuda és a Tabán valaha. Színes barokk házak, girbegurba utcácskák, mindenhol cégér, és persze a híres heurigerek! Ezek a kerthelyiségek kellemes borozók, ahol gyakran mindenféle zenei aláfestéssel kóstolhatjuk a helyi borokat (amelyeknél számos jobb magyar borfajta is akad).
Fényképek egyelőre nincsenek, mert még be kell szkennelni (sőt, meg is kell találni) őket.
És lesz még:
Róma - Castel Gandolfo & Tivoli
Nápoly - Golfo di Napoli & Capri
Bolzano - Sopra Bolzano
Firenze - Fiesole
Barcelona - Montserrat
Figueras - Llancá & Besalú
Prága - Petrin-hegy
Brüsszel - Brugge
Kotor - Lovcen & Cetinje
Aberdeen - Dunnottar & Stonehaven
Stb.
Gondoltam, összeszedem a kedvenceimet a külföldi városok esetében is. Ezeknek a kirándulásoknak az a célja, hogy fél/egy napig tartsanak, nyújtsanak kulturális és sportolási élményt is, és általuk egy picit belekóstolhassunk a helyiek szokásaiba, hova rándulnak ki hétvégéken, ünnepekkor. Szeretjük magunkkal elhitetni, hogy nem vagyunk átlagos turisták, ezért ha tehetjük, próbáljuk felvenni a helyiek tempóját, s ezek a kiruccanások ebben segítenek. Ha már 3 napot eltöltünk egy helyen, mindenképp beiktatunk egy ilyen programot.
Ám hiába is próbálnám, nem tudok sorrendet felállítani, így csak véletlenszerűen, ami eszembe jut, azokat írom le.
1. Bécs - Grinzing
38-as villamos Schottentor-tól a végállomásig, majd gyalog vissza
Nincs messze a városközponttól, még a várost sem kell elhagyni, hogy a zöldben sétáljunk. Bécs XIX. kerületének, Döbling legnagyobb része a főváros É-Ny-i részén fekszik.
A városrész bemutatkozása alább, én csak a saját élményemet szeretném elmesélni.
2005 áprilisában 1 hónapos MÖB ösztöndíjjal voltam Bécsben, a Collegium Hungaricumban. A levéltári kutatás mellett minden szabadidőmet arra szántam, hogy a várost tetőtől talpig megismerjem. Természetesen nem sikerült, de arra elég volt az idő, hogy beleszeressek a császárvárosba, és az egyik kedvenc külföldi városom legyen. Az, hogy tavasszal voltam, csak még mélyebben hatott rám: a tavaszi esők szaga, a nyíló virágok, a szeszélyes időjárás, a nem túl sok turista... Imádtam ott lenni! Mindennap délután, mikor befejeztem a levéltárazást, fogtam a könyvem, és lesétáltam a Duna-csatornához, végig az Obere és Untere Donaustraße-n, és valahol a Kunsthaus Wien (Hundertwasser!!!!) és a Prater magasságában, ahol már rügyeztek a fák, leültem egy padra, és olvastam a délutáni napsütésben!
Hétvégén pedig mindig kinéztem egy néhány kilométeres utat, hogy a külső kerületeket is megismerjem. A pesti Grinzingi Borozót már ismertem, ez adta az ötletet, hogy lássam az eredeti helyet is. Tényleg nincs messze, kb. 30 perc alatt a végállomáson van a villamos, onnantól meg csak lefelé, vissza a város felé kell sétálni, aztán, ha már elfáradtunk valami közlekedési eszközre (villamos vagy metró) felszállni. De ha valaki bírja szusszal, akkor végig gyalogolhat is, miközben távolról a szintén Hundertwasser által tervezett szemétégetőt is megcsodálhatja (hivatalosan Müllverbrennungsanlage Spittelau).
Grinzing tündéri hely! Mintha megállt volna az idő, egy kisvároska képét mutatja, amely nem vesztette el vidéki báját, és azt a hangulatot árasztja, amit Szentendre, vagy mint Óbuda és a Tabán valaha. Színes barokk házak, girbegurba utcácskák, mindenhol cégér, és persze a híres heurigerek! Ezek a kerthelyiségek kellemes borozók, ahol gyakran mindenféle zenei aláfestéssel kóstolhatjuk a helyi borokat (amelyeknél számos jobb magyar borfajta is akad).
Fényképek egyelőre nincsenek, mert még be kell szkennelni (sőt, meg is kell találni) őket.
És lesz még:
Róma - Castel Gandolfo & Tivoli
Nápoly - Golfo di Napoli & Capri
Bolzano - Sopra Bolzano
Firenze - Fiesole
Barcelona - Montserrat
Figueras - Llancá & Besalú
Prága - Petrin-hegy
Brüsszel - Brugge
Kotor - Lovcen & Cetinje
Aberdeen - Dunnottar & Stonehaven
Stb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)