2012. augusztus 6., hétfő

Ki a városból - Brugge és Oostende

Ilyen elviselhetetlen napokon, mint amilyenek mostanában próbára tesznek minket, nem a trópusokra és napsütötte tájakra, hanem a hűvösebb északi vidékekre vágyom.
Így megragadom az alkalmat, és leírom azt a kitérőt, amit véleményem szerint mindenképp érdemes megtenni, ha Brüsszelben járunk.
Idén június végén voltunk az EU fővárosában, ahol összesen három napot töltöttünk el, így jutott idő erre a kis félnapos kirándulásra, ami azért bővíthető, ha több időnk van.

A Gare du Midi-ről indul a vonat óránként, félóránként Brugge-be, és kb. egy óra a menetidő. Hétvégén azért érdemes menni, mert weekend jeggyel egy szakaszra 50%-os kedvezményt élvezhetünk, viszont vigyázzunk, mert nem lehet megszakítani az utat. Mi ezért 3 jegyet vettünk a tkp. retúr utunkra: Brüsszel-Brugge, Brugge-Oostende, Oostende-Brüsszel. A vonatok tiszták és rendezettek, nem úgy, mint Vallóniában.
Viszont azért nem érdemes hétvégén menni, mert szinte tömegnyomor van Brugge-ben. Első alkalommal, mikor ott jártam, hétköznap voltunk, így nagyon megragadott a hely hangulata, most viszont túlzsúfoltnak éreztem, volt, ahol szinte tülekedtek az utcán.

Nem tudok részletes leírást adni a városkáról, mert mi sem útikönyvekkel felszerelkezve vágtunk neki az útnak, hanem inkább a benyomást írom le, ami nagyon-nagyon pozitív volt.
Brugge, Észak Velencéje - Szentpétervár, Amszterdam, Stockholm, stb. mellett - Flandria egyik legjelentősebb, leggazdagabb, kulturális örökségekben bővelkedő városa, s belvárosa a az UNESCO világörökség része.
A pályaudvarára azt mondanám, hogy Bauhaus stílusú, ha lenne ilyen Belgiumban. A belvárosig kb. 15-20 perces sétával jutunk az egyik főutcán, ahonnan érdemes letérni ilyen házacskák miatt:



Ha van időnk és kedvünk, érdemes tudatosan várost nézni, azaz felkeresni azokat a nevezetességeket, amik nem feltétlenül akadnak utunkba: a Bruggemuseum-ot, amely 11 különböző múzeumot foglal magába a város több pontján, a flamand és belga festészetet bemutató és kb. 600 évet összefoglaló Groeningemuseum-ot, a 18. századi Koele-wei és Sint Janshuis malmokat, a Gruuthuse Museum-ot, ami egy gazdag kereskedő család lakhelye volt, de van még itt csokoládé, gyémánt és sörfőzde múzeum is - amik persze üzletként is funkcionálnak.




Viszont semmikép se hagyjuk ki a főteret és a csatornákat, mert az ember ettől érzi szinte úgy, hogy egy tündéri helyen jár, ahol mézeskalácsból vannak a házak.






Ami szintén nem sok helyen látható, csak itt, az a beginázs, azaz a begina-udvar, nem messze a belvárostól.
A beginákról tévesen azt tartják, hogy női világi szerzetesek, ám ők nem tettek szerzetesi fogadalmat, csak hasonló vallási közösségben éltek, önállóak és egymástól függetlenek voltak, nem álltak a pápa vagy püspök fennhatósága alatt. Önfenntartóak voltak,a napi imádság és liturgia mellett olyan kézműves tevékenységet folytattak, mint csipkeverés és szövés, emellett betegeket ápoltak, szegényeket gondoztak.
A 13. században született ez a vallásos mozgalom, de a 16. századra szép lassan be kellett tagozódniuk más rendekbe. Nemcsak Németalföldön működtek, Magyarországon is megtelepedtek, több forrás bizonyítja jelenlétüket, mint amikor pl. Margit boldoggá avatásakor jelentkeztek tanúknak.
Mi nem láttunk beginát, de bementünk az udvarukba, ahol illik csendben és feltűnés nélkül viselkedni, hogy ne zavarjuk meg az életüket.





Brugge-ben el lehet bolyongani pár órát, de akár egy egész napot is. Ha viszont egy kis plusz mozgásra is vágyunk, akkor üljünk fel a tengerpartra tartó vonatra, utazzunk 20 percet, szálljunk le Oostende-ben. A városi park szélén keressük meg a város által működtetett biciklikölcsönzőt, ahol csak a személyinket kell bemutatni, és béreljünk ki este 7-ig egy bringát, hogy végigtekerjünk  a parton. Nekünk akkora élmény volt, olyan izgalmassá tette a napunkat!
Miután megnéztük a város gótikus székesegyházát és átvergődtünk a sétáló utcán, Nyugat felé Middelkerke irányába indultunk a tengerparti promenádon. Az Északi-tenger partszakasza nem túl izgalmas, valójában egy végtelen sétány, ami mellett a villamos sínek is futnak, de a part mellett 10-20 méterre olyan dűnék emelkednek, amelyek még ma is II. világháborús német harcállásokat rejtenek. Nem derült ki számunkra, hogy egy szabadtéri múzeum rejtőzködik-e e a dűnék között, sajnos nem volt időnk felfedezni, csak visszagurultunk a városba, miután a parton elfogyasztottuk a jól megérdemelt gofrit és ízesített söreinket.









2012. augusztus 1., szerda

Nippon magyar szemmel

Két ismerősöm és jó barátom lezárt egy szakaszt az életében, és végleg elköltöztek Japánba.
A fiú az általános iskolában volt osztálytársam, míg a japán feleségét németre tanítottam. Az új élményekről és életükről olvashatunk az alábbi linken.

A középtávú terveinkben szerepel, hogy meglátogatjuk őket, addig is felteszem azt a képet, amit a lány díszített egy verssel.


Ez az úgynevezett iroha dal, ami azért érdekes, mert az összes hiragana szótag csak egyszer szerepel benne, így tehát a tanulni vágyók is előszeretettel olvassák és használják.
A vers maga az elmúlásról, a dolgok mulandóságáról szól, arról, hogy semmi sem örök és minden véget ér. Szomorú témája van, de az élet már csak ilyen.

2012. július 16., hétfő

Amikor megszálltak minket a gyerekek - Múzeumi tábor 2012

Igazán sűrű és izgalmas, programokban és tennivalókban bővelkedő egy hetet töltöttünk el kolléganőmmel, mivel 12 gyerkőc számára tartottunk múzeumi tábort.

Immár második alkalommal szerveztem egy hetes tábort, két éve azért, mert egy TÁMOP pályázatban vállaltuk, idén pedig mert volt rá igény. Minden nap 9.00-től 16.00-ig tartottunk foglalkozásokat a különböző helyekről érkezett, kissé eltérő korcsoportú gyerekek számára. Két elsős, nyolc 10-12 éves és két 14 éves igényeit kellett összehangolnom és élvezetes egy hetet kitalálnom.

A tábor programjainak összeállításakor a tudományágat, azaz az orvostörténetet igyekeztem minél több szempontból megközelíteni és megismertetni a résztvevőkkel, így a tematika mind az állandó, mind az időszaki kiállításhoz kapcsolódott, illetve tágabb értelemben a közegészségügy, mentéstörténet, gyógyszerészettörténet, életmódtörténet, egészséges életmód is külön terítékre került.
Szükségesnek tartottam, hogy a tábor ideje alatt mindenképpen legyen tárlatvezetés, a kiállítások játékos feldolgozása, kellettek kézműves feladatok, kellett, hogy legyen ügyességi feladat, valamilyen versengés, jövős-menős elfoglaltság is, nehogy azt érezzék a gyerekek, hogy arról szólt az egy hét, hogy bent ültek egy zárt térben és iskolai jellegű programokon kellett részt venniük.
Voltak olyan feladatok, programok, amelyeket mindenképp végigcsináltunk, mert nagyon hasznosnak és szórakoztatónak tartottam (origamizás, saját készítésű fagyi joghurtból és gyümölcsből – egészséges táplálkozás; offer és amulett/breverl készítése – népi gyógyászat és az alkimisták; gipszfigurák festése és filckitűzők varrása – kardiológia időszaki kiállítás; fejtörők és rejtvények – anatómia és ált. orvostörténet; képrejtvény és alaprajzolvasás – életmódtörténet; pestisálarc készítése – járványtan és betegségek témakörben), de voltak olyan feladatok, amiket általában időhiány miatt nem tudtunk megcsinálni, mint a 16-17. századi színezők, kiállításokhoz kapcsolódó feladatlapok, kivágós-hajtogatós feladatok, stb.
Ezalatt az egy hét alatt nem mindennapi helyekre és helyszínekre juthattak el a gyerekek: bekukucskálhattak a restaurátor műhelybe, a titkos és elzárt múzeumi terekbe, az országos mentésirányító központba és különböző mentőautókba (OMSZ és Kresz Géza Mentőmúzeum), levéltári raktárakba és digitalizáló műhelyekbe (BFL), egy közel 100 éves palota egykori termeibe és szobáiba (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár), stb. A kellő mozgást pedig biztosítottuk azzal, hogy minden nap elmentünk játszótérre, vagy megmásztuk a Várhegyet.

Szerencsére negatív élmény, rossz extrém eset nem esett meg velünk, csak sok-sok jó élmény. Egy apró momentumot említenék meg a sokból, mert ez olyan kedves volt: mikor megkérdezték tőlük a Magyar Nemzeti Galériában, hogy melyik múzeumban is táboroznak, az egyik 9 éves kisfiú (aki amúgy kissé koncentrációzavaros) azt válaszolta, hogy a Szívdobbanás Múzeumban (ez az időszaki kiállításunk címe)! Ez igazán jól esett! Mert a sok-sok modern és régi dizánj, műtárgy, technika mögött azért meglátta és megjegyezte a lényeget, holott neki az orvostörténelem még nehezen megközelíthető tudomány.
Egy fiúcska pedig azt írta a vendégkönyvbe, hogy „Annyit tanultam itt öt nap alatt, mint egész nyár alatt. Jó volt a tábor!"

A BTM előtt már szétesett a társaság és a fele átváltozott zombivá

Pihenő és külső folyadékpótlás

Arany Sas Patikamúzeum albarellói

Arany Sas Patikamúzeum albarellói

Gyártjuk a breverlt

Majdnem kész a breverl (amulett)
Csontváry vizsgálata a lehető legközelebbről

A Galériában hűsölünk és ismerkedünk a legnagyobbakkal

Öregségi szimulátor

Eszetlen csoportkép

2012. július 4., szerda

Valorizációs konferencia 2011

Véletlenül bukkantam rá erre az előadásomra, amit tavaly tartottam a Tempus valorizációs konferenciáján, ahol a Grundtvig Tanulási kapcsolatok (Grundtvig Learning Partnership) projektünk eredményeit mutattam be. Ez a projektünk Exploring Science as Culture through the European Science Museums címet viselte és két görög, illetve egy skót partnerrel futott. Felteszem a linket, ahol a ppt vetítésem képeit lehet élvezni.

2012. június 6., szerda

Pincétől a padlásig - Látogatás az Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban

Ez itt most a reklám helye, mert a témában 100%-ig érintett vagyok.

Egy projekt kapcsán (TÁMOP 3.2.11 Életmódszertár) új oktatási-múzeumpedagógiai programokat kellett kidolgozni, én pedig ez alkalommal arra gondoltam, hogy immár ne csak a gyűjtőkör, a múzeumi gyűjtemények, a kapcsolódó tudományterületek határozzák meg, milyen foglalkozások kerülnek kidolgozásra, hanem az adott helyszínből kiindulva olyan épület-, hely-, társadalom és életmódtörténeti órák szülessenek, amelyek minden korosztály számára érdekesek, tudnak újat mondani, és akár személyes élményeivel maga a látogató is gazdagíthatja a saját látogatását.

Hivatalosan egyelőre még csak két korosztály számára tartottam meg ezeket a foglalkozásokat: alsósoknak és középiskolásoknak, de gyakorlatilag többször végigvezettem az épületen érdeklődő felnőtteket, kollégákat, ismerősöket is, tehát mondhatni több célcsoportot is érdekel az épület és az a mögöttes mondanivaló, amit ilyenkor elmesélek.

A címnek megfelelően tényleg bejárjuk az épületet pincétől a padlásig, s utunkat a társadalmi ranglétra is meghatározza.
Először az udvaron ismertetem meg a látogatókkal az épület rövid történetét, mert ott vehető ki leginkább a könyvtár és levéltár furcsa L alakja. Tulajdonképpen két külön épületről beszélünk, amelyek két külön telken néhány év eltérésével épültek fel 1925-27 között. Az építési engedélyt igen hamar megkapta az építtető, Kormos Ilona orfeumi színésznő, ami azzal magyarázható, hogy az I. világháború után a migrációjelentősen  megnövekedett, lakáshiány lépett fel, és az állam támogatással ösztönözte a bérlakások építőit. Így Kormos Ilonát is, aki először a bérlakásoknak szánt épületet építette meg - amely egyrészt ma is bérlakásokat tartalmaz, másrészt a Semmelweis Orvostörténeti Levéltárat, majd a saját kényelmére egy csodálatos palotát, amely ma a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárnak ad otthon.
Az épület külsejében nem tükrözi azt a pompát, amit belülről lát a látogató, főleg mert sajnálatos módon az utcai főhomlokzatot ezidáig nem volt alkalom és lehetőség renoválni. Pedig egy neobarokk palotáról van szó, amely az 1920-as években már kissé avíttnak mondható, inkább előkelősködő, mint divatos. Tervezője Gyenes Lajos volt, sok környékbeli villa építője, kivitelezője Robelly Aladár, aki több helyen is otthagyta névjegyét - R betűit - az épületben.

A földszintet járjuk be először, azt a részt, amely a gazdasági-kiszolgáló funkciókat foglalta magában: konyha, kamrák, portás szobája, a szakácsnő és a cselédlányok szobája. Ezek a helyiségek lehetőséget adnak arra, hogy az I. világháború utáni városi lakosság jelentős részét kitevő munkásság mindennapjait is megismerhessük egy kicsit. Természetesen dolgozni egy gyárban vagy szolgálni egy palotában más munkakörülményeket és más életminőséget is jelentett. De megtapasztalva a szűkös cselédszobákat kézzel foghatóvá válnak a majd' 100 éves társadalmi különbségek.
A pince és a garázs építészettörténeti szemmel nézve érdekes, hiszen a funkciók elosztása annyira ésszerű és egyértelmű, hogy sok mai építész, új építésű lakóházak tervezői mintát vehetnének innen. Igazán izgalmas egy-egy korabeli újítást felfedezni, úgy mint pl. a szerelőaknát a garázsban vagy az ételliftet a konyhában.

Ezután a nagypolgári, főúri elit szemszögéből nézve ismerjük meg a bejáratot, a lépcsőházat és az első emeletet, magát a reprezentatív szférát. Sokkal díszesebb belsőt látunk, növénymintás stukkókat, aranyozott kristály csillárokat és falikarokat, igényesen megmunkált kilincseket, márványborítást, nagy tereket, mind-mind a pompa és gazdagság bizonyítékául.
A látogatás úgy izgalmas, ha a korabeli épület alaprajzokkal megyünk végig, mivel így jobban beleéljük magunkat a korba. Egyedül a földszintnek nincs meg az alaprajza, ott mindig ki kell találniuk a látogatóknak a szobák és helyiségek funkcióit.
A bejárat melletti

2012. május 16., szerda

Új utakon a netgeneráció oktatásában - Tempus konferencia, 2012. május 10.

Fenti jeles eseményen előadást tartottam a Tanulás új formái és helyszínei c. műhely keretében. Alább mellékelem a rövid ismertetőt és a ppt előadásomat.

A múzeum mint az oktatás új helyszíne (IKT eszközök használata a múzeumban) - Czár Katalin, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest
Az előadás során megtudhatjuk, hogy a múzeumban hogyan történik (nem csak) a Z generációs múzeumi célcsoport igényeinek megismerése, érdeklődésének feltérképezése és ennek megfelelően új, a formális oktatást segítő programok kidolgozása. Hogyan valósul meg az IKT eszközök használata a múzeumban? Comenius és Grundtvig pályázatok nemzetközi tapasztalatai.

A ppt előadásom pedig itt található.

2012. április 22., vasárnap

Csőd után

Visszakaptam a Malév jegy árát, a teljes összeget, nem kurtított meg senki.
Ennek az a nagy tanulsága, hogy a neten történő bankkártyás fizetés biztonságosabb - ilyen szempontból -, mint a személyesen vagy utazási irodán keresztül történő vétel. És ez megint csak azt erősíti meg bennem, hogy továbbra is magam intézzem az utazásaimat, mert én is képes vagyok megszervezni azt, amit egy irodától drágábban kapok meg.
Köszi bankom!

2012. április 1., vasárnap

Ki a városból 2.

Barcelona - Montserrat

FGC (Ferrocarrils de la Generalitat) vonattal Plaça Espanya állomástól  Montserratba, kb. 90 perc, majd felvonóval kb. 15 perc

Barcelona nagyon jó hely, de élvezni és átélni igazán 4 nap után lehet. Akkor már van idő arra, hogy délutánonként a La Barceloneta egyik kiülős kávézójában kortyolgassuk a hideg sörünket vagy sangriánkat és hallgassuk az utcazenészeket, és ne kelljen rohanni, hogy minden látnivalót kipipálhassunk a gótikustól a modernismo-ig. Ilyenkor érdemes egy fél napot erre a a látványos hegyre és annak bencés kolostorára szánni.

Nemcsak a látvány és a felvonó izgalmas ebben a kirándulásban, hanem ahogy a hely szelleme megérint. Az a nyugalom és béke, ami odafönt van, nagyon jól esik a nyüzsgő város után. Gyakran látni, ahogy a látogatók csak leülnek és élvezik a hangulatot, ami átjárja őket. Nincs rohanás, csak a macskák tekeregnek a kőkorlátokon.
Ha kedvünk tartja, kifejezetten túrázhatunk is a hegyekben, körbejárhatjuk az apátságot, lemászhatunk a Szent Barlanghoz, nem igazán lehet eltévedni.
A kolostor teljes neve Santa Maria de Montserrat, ennek megfelelően a legfőbb látnivaló egy kegytárgy, egy szobor, a fekete szűz gyermekével. A legenda szerint a szaracénok elől menekítették ide a 8. században, de rejtélyes körülmények között eltűnt. A 9. század végén egy pásztor fiúcska csodás körülmények között találta meg a Szent Barlangban: fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből, így talált rá. Ennek tiszteletére templomot emeltek a fekete szobor számára, majd bazilikává bővítették a bencések. A tervek szerint Manresa-ba akarták elszállítani, de mivel a szent szobrot nem tudták elmozdítani helyéről, túl nehéznek bizonyult, ezért köré építették a kápolnát, ahol ma a zarándokok állnak sorba, hogy megcsodálhassák és megcsókolhassák.
A fekete szűz 1881-ben lett Katalónia védőszentje Szent György mellett. Ez a 12. századi román műalkotás nem túl nagy, 95 cm magas, nyárfából faragták, a kezek és az arcok kivételével teljesen aranyozott. Ahogy Mária a trónon ül és ölében a teljesen beöltöztetett Jézus, bal kezét pedig áldásra emeli, teljesen megfelel a bizánci nikopeiai madonna típusának. A színét talán annak köszönheti, hogy az aljában meggyújtott gyertyák lángjával kormozták be az évszázadok során. Ám valószínűbb, hogy létezett egy fekete prototípus a Közel-Keleten, és az a keresztes hadjáratokkal terjedt el Dél-Európában.




Ki a városból 1.

Tavaszi napsütés, madárcsicsergés, meleg, hosszú hétvégék - ilyenkor szeretnünk zöldbe menni. Itthon csak lazán átruccanunk a Budai hegyekbe, elbékávézunk valameddig, onnan föl-le mászkálunk, tekergünk-csavargunk, lazán trekkingelünk.
Gondoltam, összeszedem a kedvenceimet a külföldi városok esetében is. Ezeknek a kirándulásoknak az a célja, hogy fél/egy napig tartsanak, nyújtsanak kulturális és sportolási élményt is, és általuk egy picit belekóstolhassunk a helyiek szokásaiba, hova rándulnak ki hétvégéken, ünnepekkor. Szeretjük magunkkal elhitetni, hogy nem vagyunk átlagos turisták, ezért ha tehetjük, próbáljuk felvenni a helyiek tempóját, s ezek a kiruccanások ebben segítenek. Ha már 3 napot eltöltünk egy helyen, mindenképp beiktatunk egy ilyen programot.
Ám hiába is próbálnám, nem tudok sorrendet felállítani, így csak véletlenszerűen, ami eszembe jut, azokat írom le.

1. Bécs - Grinzing

38-as villamos Schottentor-tól a végállomásig, majd gyalog vissza

Nincs messze a városközponttól, még a várost sem kell elhagyni, hogy a zöldben sétáljunk. Bécs XIX. kerületének, Döbling legnagyobb része a főváros É-Ny-i részén fekszik.
A városrész bemutatkozása alább, én csak a saját élményemet szeretném elmesélni.
2005 áprilisában 1 hónapos MÖB ösztöndíjjal voltam Bécsben, a Collegium Hungaricumban. A levéltári kutatás mellett minden szabadidőmet arra szántam, hogy a várost tetőtől talpig megismerjem. Természetesen nem sikerült, de arra elég volt az idő, hogy beleszeressek a császárvárosba, és az egyik kedvenc külföldi városom legyen. Az, hogy tavasszal voltam, csak még mélyebben hatott rám: a tavaszi esők szaga, a nyíló virágok, a szeszélyes időjárás, a nem túl sok turista... Imádtam ott lenni! Mindennap délután, mikor befejeztem a levéltárazást, fogtam a könyvem, és lesétáltam a Duna-csatornához, végig az Obere és Untere Donaustraße-n, és valahol a Kunsthaus Wien (Hundertwasser!!!!) és a Prater magasságában, ahol már rügyeztek a fák, leültem egy padra, és olvastam a délutáni napsütésben!
Hétvégén pedig mindig kinéztem egy néhány kilométeres utat, hogy a külső kerületeket is megismerjem. A pesti Grinzingi Borozót már ismertem, ez adta az ötletet, hogy lássam az eredeti helyet is. Tényleg nincs messze, kb. 30 perc alatt a végállomáson van a villamos, onnantól meg csak lefelé, vissza a város felé kell sétálni, aztán, ha már elfáradtunk valami közlekedési eszközre (villamos vagy metró) felszállni. De ha valaki bírja szusszal, akkor végig gyalogolhat is, miközben távolról a szintén Hundertwasser által tervezett szemétégetőt is megcsodálhatja (hivatalosan Müllverbrennungsanlage Spittelau).
Grinzing tündéri hely! Mintha megállt volna az idő, egy kisvároska képét mutatja, amely nem vesztette el vidéki báját, és azt a hangulatot árasztja, amit Szentendre, vagy mint Óbuda és a Tabán valaha. Színes barokk házak, girbegurba utcácskák, mindenhol cégér, és persze a híres heurigerek! Ezek a kerthelyiségek kellemes borozók, ahol gyakran mindenféle zenei aláfestéssel kóstolhatjuk a helyi borokat (amelyeknél számos jobb magyar borfajta is akad).

Fényképek egyelőre nincsenek, mert még be kell szkennelni (sőt, meg is kell találni) őket.

És lesz még:
Róma - Castel Gandolfo & Tivoli
Nápoly - Golfo di Napoli & Capri
Bolzano - Sopra Bolzano
Firenze - Fiesole
Barcelona - Montserrat
Figueras - Llancá & Besalú
Prága - Petrin-hegy
Brüsszel - Brugge
Kotor - Lovcen & Cetinje
Aberdeen - Dunnottar & Stonehaven
Stb.



2012. március 29., csütörtök

Grundtvig VIS Prezivel

Mostanában újra foglalkoztam a tavaly őszi tanulmányutammal, beszámolót kellett tartanom a kollégáknak (ennek eredménye alább) és egy hosszabb cikket írtam, amit szintén itt is közkinccsé teszek, ha megjelenik.

A Preziről csak annyit, hogy nagyon tetszik, modernnek és fiatalosnak hat, miközben nem több, mint egy izgalmas prezentáció. Viszont veszélyes is tud lenni, ha valaki túl gyorsan fut át a kész anyagon. Én is ezt tettem, és annyira beleszédültem, hogy felfordult a gyomrom.

http://prezi.com/8mdafrhsc87v/tanulmanyut-a-romai-museo-di-storia-della-medicina-ba-msm-es-a-paviai-museo-per-la-storia-delluniversita-ba/

Spot

Már csak 142-t kell aludni (ha jól számoltam), de még akkor is csak az országba érkezünk. Utána még néhány nap és pár száz km!

2012. március 11., vasárnap

Játékmúzeum

Nézegettem régebbi képeinket, mire kedves emlékekre bukkantam: 2008-ban, mikor Figueras-ban jártunk és 4 napot a városban töltöttünk, szinte mindent megnéztünk, amit csak lehetett. Így jutottunk el a Nemzeti Játékmúzeumba (kat. Museu Nacional del Joguet de Catalunya, sp. Museo Nacional del Juguete de Cataluña), ahol kicsit visszacsöppentünk a múltba, de cseppet sem bántuk, sőt! Hasonló nálunk a Teréz körúti Játékszerek Anno bolt, amit minden alkalommal megcsodálunk, ha arra járunk.

Na de, visszatérve erre a katalán múzeumra: egy egész épületet elfoglal, 2 szinten játékok mindenütt, a kiállítás kronologikusan és tematikusan rendezett (játékok anyaga, típusa szerint), van foglalkoztató (múzeumpedagógiáról nincs infóm) és egy igazán gazdag múzeumi bolt.
Belépőre nem emlékszem, de biztos ICOM-mal mentünk be. A honlapon sajnos erről nincs adat, csak a nyitva tartásról.

A saját képeink pedig (bocs a tükröződés és a homály miatt):