Így megragadom az alkalmat, és leírom azt a kitérőt, amit véleményem szerint mindenképp érdemes megtenni, ha Brüsszelben járunk.
Idén június végén voltunk az EU fővárosában, ahol összesen három napot töltöttünk el, így jutott idő erre a kis félnapos kirándulásra, ami azért bővíthető, ha több időnk van.
A Gare du Midi-ről indul a vonat óránként, félóránként Brugge-be, és kb. egy óra a menetidő. Hétvégén azért érdemes menni, mert weekend jeggyel egy szakaszra 50%-os kedvezményt élvezhetünk, viszont vigyázzunk, mert nem lehet megszakítani az utat. Mi ezért 3 jegyet vettünk a tkp. retúr utunkra: Brüsszel-Brugge, Brugge-Oostende, Oostende-Brüsszel. A vonatok tiszták és rendezettek, nem úgy, mint Vallóniában.
Viszont azért nem érdemes hétvégén menni, mert szinte tömegnyomor van Brugge-ben. Első alkalommal, mikor ott jártam, hétköznap voltunk, így nagyon megragadott a hely hangulata, most viszont túlzsúfoltnak éreztem, volt, ahol szinte tülekedtek az utcán.
Nem tudok részletes leírást adni a városkáról, mert mi sem útikönyvekkel felszerelkezve vágtunk neki az útnak, hanem inkább a benyomást írom le, ami nagyon-nagyon pozitív volt.
Brugge, Észak Velencéje - Szentpétervár, Amszterdam, Stockholm, stb. mellett - Flandria egyik legjelentősebb, leggazdagabb, kulturális örökségekben bővelkedő városa, s belvárosa a az UNESCO világörökség része.
A pályaudvarára azt mondanám, hogy Bauhaus stílusú, ha lenne ilyen Belgiumban. A belvárosig kb. 15-20 perces sétával jutunk az egyik főutcán, ahonnan érdemes letérni ilyen házacskák miatt:
Ha van időnk és kedvünk, érdemes tudatosan várost nézni, azaz felkeresni azokat a nevezetességeket, amik nem feltétlenül akadnak utunkba: a Bruggemuseum-ot, amely 11 különböző múzeumot foglal magába a város több pontján, a flamand és belga festészetet bemutató és kb. 600 évet összefoglaló Groeningemuseum-ot, a 18. századi Koele-wei és Sint Janshuis malmokat, a Gruuthuse Museum-ot, ami egy gazdag kereskedő család lakhelye volt, de van még itt csokoládé, gyémánt és sörfőzde múzeum is - amik persze üzletként is funkcionálnak.
Viszont semmikép se hagyjuk ki a főteret és a csatornákat, mert az ember ettől érzi szinte úgy, hogy egy tündéri helyen jár, ahol mézeskalácsból vannak a házak.
Ami szintén nem sok helyen látható, csak itt, az a beginázs, azaz a begina-udvar, nem messze a belvárostól.
A beginákról tévesen azt tartják, hogy női világi szerzetesek, ám ők nem tettek szerzetesi fogadalmat, csak hasonló vallási közösségben éltek, önállóak és egymástól függetlenek voltak, nem álltak a pápa vagy püspök fennhatósága alatt. Önfenntartóak voltak,a napi imádság és liturgia mellett olyan kézműves tevékenységet folytattak, mint csipkeverés és szövés, emellett betegeket ápoltak, szegényeket gondoztak.
A 13. században született ez a vallásos mozgalom, de a 16. századra szép lassan be kellett tagozódniuk más rendekbe. Nemcsak Németalföldön működtek, Magyarországon is megtelepedtek, több forrás bizonyítja jelenlétüket, mint amikor pl. Margit boldoggá avatásakor jelentkeztek tanúknak.
Mi nem láttunk beginát, de bementünk az udvarukba, ahol illik csendben és feltűnés nélkül viselkedni, hogy ne zavarjuk meg az életüket.
Brugge-ben el lehet bolyongani pár órát, de akár egy egész napot is. Ha viszont egy kis plusz mozgásra is vágyunk, akkor üljünk fel a tengerpartra tartó vonatra, utazzunk 20 percet, szálljunk le Oostende-ben. A városi park szélén keressük meg a város által működtetett biciklikölcsönzőt, ahol csak a személyinket kell bemutatni, és béreljünk ki este 7-ig egy bringát, hogy végigtekerjünk a parton. Nekünk akkora élmény volt, olyan izgalmassá tette a napunkat!
Miután megnéztük a város gótikus székesegyházát és átvergődtünk a sétáló utcán, Nyugat felé Middelkerke irányába indultunk a tengerparti promenádon. Az Északi-tenger partszakasza nem túl izgalmas, valójában egy végtelen sétány, ami mellett a villamos sínek is futnak, de a part mellett 10-20 méterre olyan dűnék emelkednek, amelyek még ma is II. világháborús német harcállásokat rejtenek. Nem derült ki számunkra, hogy egy szabadtéri múzeum rejtőzködik-e e a dűnék között, sajnos nem volt időnk felfedezni, csak visszagurultunk a városba, miután a parton elfogyasztottuk a jól megérdemelt gofrit és ízesített söreinket.
